
Valószínűleg senkit sem ér meglepetésként az a tény, hogy a hölgyek számára a hajkoronájuk színe rendkívül fontos része a megjelenésüknek.
A hajfestésnek éppen ezért számos, különböző oka lehet. A fiatalok szemében a hajszín gyakran önkifejezés is, míg mások egyszerűen szeretnék elfedni az ősz hajszálakat; és természetesen arról sem szabad megfeledkezni, hogy mindig vannak színek, amik éppen trendinek számítanak.
Manapság már akár a legjobb professzionális hajfesték is csupán néhány kattintásnyira van tőled, például a ProBeauty kínálatából. Azonban nem mindig ment ennyire egyszerűen; a történelem folyamán az emberek általában saját maguk készítették a hajfestéküket, többnyire különböző növények felhasználásával. Maga a hajfestés sokkal régebb óta létezik, mint például a kerék vagy az írás.
Vannak régészeti leletek, amik arra utalnak, hogy az őseink már a paleolitikum (kőkor) idején felhasználták a természetben talált, vöröses színű vas oxidot, amivel többek között a hajukat is festették.
Az ókori Egyiptomban a legnépszerűbb alapanyagnak a henna számított, méghozzá fekete színben; ezzel fedték el az ősz hajszálakat. Emellett kék, zöld, arany és piros festéket is használtak, gyakran a parókák színezésére, mivel a férfiak az eredeti hajukat gyakran leborotválták.
Az ősi görögök és rómaiak kezdetben kalcium-hidroxidból vagy ólom-oxidból alkottak hajfestékeket, ám mivel ezek hosszabb távon mérgezőnek bizonyultak, áttértek a növényalapú festékekre. A rómaiak körében leginkább a vörös hódított, a kelták többsége viszont a történetírók szerint szőke volt, amit nem feltétlenül a genetikának, hanem növényi alapú hajfestéknek köszönhettek.
Az első, „modern”, igazán tartós hajfestéket egy William Henry Perkins nevű orvos találta fel 1863-ban. Ez a felfedezés azonban a véletlennek volt köszönhető, mivel a professzor a malária gyógymódján dolgozott. Az így kapott hajfesték ráadásul lilás rózsaszín volt, és valószínűleg senkit sem lep meg, hogy ez a szín a tizenkilencedik században nem örvendett különösebb népszerűségnek. Ezt a „problémát” August Wilhelm von Hofmann kémikus oldotta meg, aki egy változtatható színű molekulát adott a festékhez, aminek a neve PPD; a PPD még ma, 150 év után is alapvető alapanyaga a modern hajfestékeknek.